Kidepo NP – szafarizás 2 napig
A szafari alapvetően arról szól, hogy nemzeti parkokban, engedéllyel, az arra alkalmas módon és eszközökkel az ember megfigyelés céljából kalandozzon. Olyan, mint az állatkert, de nagyon nem olyan. Az állatokat, növényeket a természetes közegükben, hatalmas területen lehet látni, és nincsenek az ember elé citálva egy ketrecben, meg kell őket találni.Néha órákat kell menni zötyögős utakon, hogy a megfelelő (itató/rejtőzködő/egyéb) helyre jusson az ember a megfelelő időpontban (!), hogy az adott állatfajt meg tudja figyelni.
Az egész nagyon izgalmas tud lenni, kellőképpen fárasztó – és inkább a figyelemre, keresgélésre
gondolok mintsem a bitang utakra a trópusi klímán. A találat korántsem biztos, és jó képeket sem mindig könnyű készíteni. Bizonyos állatok ijedősek, mások pedig richtig elfordulnak mire előkerül a kamera… Így már reálisan tudom megítélni, hogy mekkora meló egy jó természetfilmet fogatni.
Az eszköz tipikusan egy szafarira felkészített terepjáró (ez a mienk)
vagy minibusz (felemelhető tetővel), amit általában egy helyi vezető (guide) vezet, aki tudja, hogy mikor, merre és hogyan érdemes/szabad menni. Ismeri az állatok szokásait, reakcióit, a jó helyeket. A guide-ok sokszor kommunikálnak egymással, így a ritka dolgokat nagyobb eséllyel lehet megfigyelni (ez persze szezonban katasztrófa lehet, de mi ezt most elkerüljük)
A szafari járműből az esetek többségében tilos kiszállni, mind az állatok mind a saját érdekünkben.
Lehet, hogy a telezabált oroszlán rá se hederít a 2 méterre levő autóra, de az is lehet, hogy egy kéznek
van még hely a gazellacomb mellett:)
A guide továbbá széleskörű ismeretekkel rendelkezik az állatokról, növényekről, így az érdeklődők
egy csomó minden ismeretre is szert tehetnek.
A szafari eredménye az élmények és fotók, az ember nem hoz haza trófeát, állatbőrt és hasonlókat.
Végül a látogató a szafari belépővel hozzájárul a nemzeti park működtetéséhez, munkát ad az ott
dolgozó embereknek, akik így ezeknek a veszélyeztetett állatoknak a védelmén-gyarapodásán tudnak dolgozni.
A túránk fő célja az ugandai nemzeti parkok javának végiglátogatása, sorrendben:
– Ziwa rinocérosz rezervátum
– Kidepo NP, a leginkább vadonszerű 1300 km2 területe esik Ugandába
– Murchison Falls NP, 6000 km2, benne a Viktória Nílus brutális vízesésével
– Kibale NP, a csimpánzok lakhelye
– Queen Elizabeth (kis kolonizációs ráhatás) NP: fára mászó oroszlánok
– Bwindi: hegyi gorillák
…és még pár érdekesnek ígérkező hely…
Kezdjük a Kidepo-val.
A park az ország északi (Kenya és Dél-Szudán által határolt) csücskében fekszik, kb 12 órás autóútra a fővárostól. A kisebbik, ámde érdekesebb része esik Ugandába. Itt találhatók ugyanis azok a részek, ahol a száraz évszakban a legtovább marad meg a víz, így az állatok ide jönnek inni, itt lehet őket a legjobban megfigyelni (ld. Sivatagi Show).
A NP két völgyből áll: északon a Kidepo, délen pedig a Narus. A Kidepo-ban inkább struccok és kudu-félék fordulnak elő, nekünk leginkább termeszvárakat sikerült találnunk, ez nem volt egy szerencsés kör, de legalább elkirándultunk a dél-szudáni határhoz, ahol teljes nyugalommal találkoztunk.
Az itt töltött 2 nap alatt 4xfél napos túrán voltunk (reggel-este). A reggeliek még napkeltekor (6:30) indultak, 10 körül az állatok a pokol meleg miatt már teljesen inaktívak/elrejtőznek, így mi is hazatérhetünk pihenni, aludni. Az esti körök 4-5 között indulnak, és sötétedésig tartanak. Mi igénybe vettünk helyi vezetőt is, mert az útvonalak és az állatok felbukkanási helyei is gyakran változnak, így az ő segítségük nagyon hasznos, valamint a magukkal cipelt AK-47 is ad némi biztonság- és egyben nyugtalanság-érzetet:)
Először kafferbivaly csordákkal találkoztunk (African Buffalo), kb 13 ezer van belőlük a parkban.
Óriási, békés állatok, a 900 kilós súlyt is elérik, és csak figyelnek, ha közel megyünk, inkább odébbállnak. Jobbára. Gyalogosan azért nem mennék közéjük..
Ezt követte a megszámlálhatatlan féle antilop, impala.
A Waterbuck, az elegáns:
Hartebeest a bánatosarcú:
Oribi a kis mitugrász:
és a nagyon szép pofájú Uganda Kob:
Kereszteztük egymás útját egy elefántcsaláddal (~600 fő él itt) – meg is trombitált minket egy fiatalabb családtag, csak hogy tudjuk mi a dörgés.
Láttunk sok zsiráfot, patas-majmot, páviánt, néhány sakált és megszámlálhatatlan sokféle madarat.
És persze az elmaradhatatlan varacskos disznó családok, akik szorgalmasan túrnak. Elég ijedősek, és közeledtünkre futni kezdenek, kicsik-nagyok feltartott farokkal: navigáció a magas fűben. Egyébként állítólag nem okosak. Sok esik áldozatul az oroszlánoknak, mert menekülésközben elfelejti, hogy miért is futott, és elkezd turkálni, mire elfogyasztatik.
Az teljesen egyértelmű,hogy Miss Röfi a Sesame streetből Muppet show-ból egy varacskos disznó volt, már csak a hajból adódóan is:)
Egy varacskos-vacsorától eltelt oroszlán családdal is sikerült találkozni (anya+2 nagyobbacska gyerek), kb 10 méterre engedtek közel magukhoz. Ők a nagyobbacska gyerekek:
Egyébiránt 3 éjszakát töltöttünk a szállásunkon (Apoka Camp). A helyi jellegzetes kör alakú házikó, de hozzátoldva egy körcikk: a fürdőszoba. Az ágyon baldachin megoldással moszkítóháló, amit végül is az indulás reggelére sikerült rendeltetésszerűen felszerelnünk, addig ásványvizes üvegekkel oldottam meg,hogy ne lapuljon az arcunkra – a mérnök szabadságon is mérnök:)
Az udvaron egy fa-magaslat távcsővel (nem pénzbedobós) és egy kis nyitott kajáldával – itt lehetett reggelizni-vacsorázni, kívánság szerint ebédelni.
És még hűtött sört is ihatott a megfáradt szafarizó. A udvaron minden este raktak egy akkora tábortüzet, ami reggelig égett le, közösségformálás és vadriasztás céljából. A házak között így is lófrált egy sakál, körülöttük pedig legeltek a kafferok és varacskosék.
A szafari után jöjjön egy kis egyéb.
Először is közlekedés. Az utak viszonylag kevés helyen jók (aszfalt), itt azonban 130-al közlekedik a sofőrünk – nagyok a távolságok:)
A többi helyen vagy földút van, ami legfőképpen púp keresztmetszetű, amiről lefolyik a víz – viszont cserében a szembejövő gyér forgalommal chicken-run-t játszunk: ki tér ki később. Megemlítendő továbbá a fekvőrendőr. Ha kell, ha nem. És mindenhol a leggusztustalanabb fajta, amitől kiesik a futómű tetszőleges tempónál. Az épülő útra is fel lehet menni, de ahelyett, hogy 30-cal gurulna rajta
mindenki, inkább van 100m-enként egy ilyen szar, és előtte hosszanti vályú a féktől, utána keresztbe a zöttyenéstől. Hát így.
A “városok” (a falvak ugyanis csak pár kerek kunyhóból állnak) ahol keresztülmegyünk az út mellett sorakozó téglalap házakból állnak, és mindegyik telibe van festve valamelyik multicég brandingjével, agresszív színekben (Airtel, MTN, Sadolin, stb…) A házak előtt kirakodóvásár, van gyökér (krumplipürészerűség készül belőle), betonvas, vizeskanna, csőszerelvény.
Az emberek nem hordanak fejfedőt, amit én 10 percig sem bírnék ki – és rövid a hajuk. A nők is gyakran teljesen kopaszra nyírják a fejüket, és nagyon megy a fejen hurcolás, legfőképpen a 10 literes vizeskannát, amit az utak mellett levű “húzós kút”-ból töltenek meg.
Úton-útfélen is gyakran találkozni állatokkal, nem csak az NP-kben. Nekünk pl. monitor-gyíkkal, aminek a nevével ellentétben nincs köze az IT-hoz, ill. kaméleonnal sikerült összefutni, ami igen mókásan megy előre -hátra-oldalra, itt meg a kocsmából hazafele:
Motoron és biciklin legfőképpen keresztben szeretnek hosszú dolgokat vinni, pl egy másik biciklit. A motorhoz lehet kapni benzint az út mellett kólásüvegből, akár fél literes kiszerelésben.
Egyébként az üzemanyag nem drága: 1USD a benzin literje és kb 0,85USD a dízel. Ezek az általunk favorizált Total kutas árak, az út mentén olcsóbb, de rossz minőségű, vizezett, az útépítésen “szerzett” üzemanyagok olcsóbbak.
Ha már szállítás: a személyszállítás folyik biciklin, motoron, teherautón és bárhogyan, de a lényeg, hogy min 1,5-2x annyian legyenek a járművön, mint az eredetileg tervezve volt, ahogy ez errefelé megszokott. Ami viszont furcsa, hogy a motoron a nők utasként “női lovagló”ülésben ülnek,azaz mindkét lábuk egyik oldalon. És ehhez a hátukra is kötnek a kendőben egy csecsemőt. Gyerekülés, mi?! Ha gyalog viszik így a gyereket kendőben, háton, akkor egy fél tökből készült napernyőféleséget borítanak rá.
Még az építkezésről röviden, ez inkább Kriszti asztala. Vannak téglaégetők, ahol téglatest alakban felhalmozzák a nyers téglát, gondolom helyközökkel, meg alul tűznek hellyel. Aztán beborítják sárral, alágyújtanak és várnak. Később kibontják és hurcolják el a téglát, ahol szükség van rá. A helyi házak úgy néznek ki, hogy kör alaprajzzal készül egy fa váz: oszlopok+tető, majd a külső körnél beljebb egy kör alapú fal a fenti, vagy sártéglából, a tetejére nádfedés és kész is. Egyébként sokkal jobban néz ki, mint a “modernebb” kockaházak, vasajtóval.
Folyt. a Murchison Falls-i beszámolóval…
Ákos