Hogy mi a jó Dél-Srí-Lanka partvidékén? Röviden: minden.
A hely varázsa valószínűleg abban rejlik, hogy még nem özönlötték el a turisták, de már van annyi látogató, hogy a körülmények nem nomádak. A tengerpartok csodásak, az óceán meleg, jók a hullámok. A parton nincsenek tömegek, de mindenhol vannak kis éttermek, kávézók, infrastruktúra. Szállásból és kajáldából a fullextrástól a nagyon bézikig minden van, és nicsenek csúcsra járatva. A közlekedés, evés-ivás simán kifizthető. Vannak látnivalók és érdekes programok, amik szintén nem a lehúzásról szólnak. Az emberek kedvesek, lazák, az időjárás kegyes, a kaja jó, lehet szörfözni, bulizni, lazulni. Mi kell még?
Ennek jegyében teltek a mi napjaink is 🙂 A BTS Sri Lions szörftáborához csatlakoztunk február 9-én reggel, velük élveztük a déli part vendégszeretetét február 16-ig. Nagyon jó kis csapat jött össze újfent, és a programokra meg a szörfre sem lehetett panasz. Nehezebb volt elbúcsúzni és továbbállni, mint gondoltuk volna.
A találkozó a colombói reptéren volt, reggel 9-10 között. Ehhez hajnalban kellett kelnünk, hogy a bérautóval átjussunk a városon, el egészen a reptér melletti autókölcsönzőig. Szerencsére a dugó menedzselhető volt és időben odaértünk. Utána buszba ült az egész brigád és Srí-Lanka általunk addig ismeretlen arcával találkoztunk: az autópályával. Ami szögegyenesen visz le a tengerparthoz és a kicsit több mint 200 km jó 2 óra alatt megjárható. Az óceánpart nagyon hozta a várakozásaimat: sárga homokos strandok, türkiz, hullámzó víz, pálmafák – ezzel a kombóval megvehető vagyok bárhol.

A szállásunk nagyon pró volt, egy modern házikókból álló kis telep, medencével, étteremmel, közel a vízparthoz. A házak kívül-belül jól átgondoltak és szépek voltak, és ez az egész helyre jellemző volt. Profi személyzet, elsőosztályú konyha – tényleg szavunk nem lehet. A 2 személyes pecókhoz kültéri fürdőszoba tartozott: modern, dizájnolt zuh-wc-mosdó egy magas fallal körülzárt, részben fedett kis udvaron. Imádtuk.

A napjaink nagyjából úgy néztek ki, hogy reggel vagy kora délután elmentünk közösen szörfözni, délelőtt/napközben szabadprogram, majd este közös vacsora/bulizás. Néhol a szabadprogram helyett voltak választható egyéb programok: bálnales, teknőskeltető-látogatás, teaültetvény/gyár látogatás.
Jó volt lelassulni, hozzáidomulni ehhez a tengerparti+ázsiai tempóhoz. Semmivel sem sietnek és így bizony mindenkinek várnia kell a dolgokra. És ez jól van így. A trópuson botorság pattogni és pörögni, a test sem kívánja. Az is jólesett, hogy sokat nem kellett gondolkodnunk a dolgokon. A szörfözéshez valahogy hozzátartozik ez a mentalitás, és itt Srí-Lankán különösen passzolt. Ami inkább szürreális volt, az a szörföző helyiek, a szörfboltok ilyen pszeudo-indiai környezetben meg persze a tuktukokra pakolt szörfdeszkák 🙂 Volt az egészben mégis valami magától értetődő bohémság, amit az első pillanattól nagyon szerettünk.
Mivel Ákos főleg a szörfözésről ír (ő az újdonsült szaktekintély :)) én a kedvenc programjainkról számolnék be elsősorban.
Tuk-tuk vezetés – rögtön az első szörfös napon kiderült, hogy a csapatunkat szállító buszon kívül rendelkezésünkre áll egy tuk-tuk is, amivel kisebb kitérők és különutak hatékonyan elintézhetőek. Ákos nagyon szerette volna kipróbálni, így ő az első szörfözésre tuk-tukkal érkezett. Aznap elmentünk az eszközzel ebédelni is, 4-en, elég komoly élmény volt 🙂 Van valami hatványozó kalandfaktora annak, hogy turista a sofőr is, pláne hogy szörfdeszkák vannak a tetőn. Eléggé jól elkapott bennünket a fíling: pálmafák, napsütés, óceánparton krúzolás 😀

Az első nap délutánjára szervezett program méginkább segített hogy szörfös üzemmódba kerüljünk. A The Doctor’s House nevű helyre mentünk, Midigamába. Ez egy óceánparti, kolonizáció idejéből ittmaradt lepukkant villa, hatalmas kerttel. Afféle helyi romkocma: a kertben kirakodóvásár és színpadon élőzene, bárpult, faszenes pizzakemence, az öreg házban szörfshop. Javarészt turisták és expatok járnak ide, a helyiek főleg a személyzet tagjai. Persze az árak, majdnem kelet-európaiak így sajnos ezek az arányok nem meglepőek. Szép kis forró napos délutánt töltünk itt, a színpadon gitárosok váltják egymást, a háttérben az óceán morog, a kertben gyerekek játszanak. Idilli.

Másnap a délelőtti szörfözés után koraeste átugrottunk Veligamába, és a Sion Surf nevű hely (szörfiskola, szálláshely, kocsma,etc.) kertjéből megnézünk egy helyi szervezésű szörfversenyt. Régi álmom volt szörfversenyt látni élőben és aligha lehetett volna ennél optimálisabb az egész: az előző napihoz hasonló, de kisebb kertben, élőzene, hideg sörök, napsütés és jó emberek társaságában. Családias volt, a szörfös fiúk-lányok pedig kimondottan ügyesek.

A harmadik szörfös nap rendhagyóan kezdődött: hajnalban keltünk, hogy elérjük a kora reggel Midigamából induló hajót, ami elvisz minket a nyílt óceánra, oda, ahol a bálnák vonulnak. Nagyon pozitív várakozásaim voltak és nem is csalódtam: láttunk jópár bálnát, komolyabb delfinrajokat, repülőhalakat. Életre szóló élmény volt, egy újabb valóra vált álom. Igen, a bálnák fenségesek és intelligensek és igen, a delfinek játékosak és ők is intelligensek. Nemúgy a sétahajók sofőrei: ahányszor egy bálna felbukkan, minden hajó eszelős tempóban odaveret. Olyan az egész mint valami hülye chicken run, ráadásul némelyik hajó vészesen bedőlve versenyez a roggyant lélekvesztő kategóriában. Pluszbónusz, hogy egyáltalán nem voltam rosszul a hajó imbolygástól, amit egyébként a többség nem viselt jól.

A negyedik szörfös napon reggel egy távolabbi spotra megyünk: Dikwella mellé. Az öböl talán a legszebb az eddigi srí-lankai helyek közül. A szörf nem volt annyira jó, de kárpótol érte egy kis fürdőzés és a parti kávézóban beszerzett grillezett hal.

Este az utazás eddigi legszürreálisabb élménye vár ránk: a csapatból az egyik lánynak szülinapja van, így meghívást kaptunk egy magyarok által létrehozott és üzemeltetett bulihelyre. Welcome drinkek, vacsora, úszómedence és DJ vár minket az egyébként is figyelemreméltóan megdizájnolt helyen. A szürreália ott tetőzött, amikor megadva magunkat a helyzetnek 90es évek magyar diszkózenére (igen, “Álomhajó”, meg “napfényjárjaátaszívemújra”) mulattunk az úszómedencében mindannyian.

Az ötödik nap is extra programmal kezdődik: meglátogatunk egy teaültetvényt és teagyárat, utána pedig egy teknőckeltető helyet. A teaültetvényen profi (és keménykezű) vezetés mellett megtudunk egy csomó mindent a teanövényről, a fahéj-fáról, a kaucsukról, a teagyártásról és végigkóstolhatunk vagy 20 féle teát. Mindezt ingyen, a végén a shopban sem kötelező vásárolni. A teknőskeltető már belépős, de végül is egy nemes ügyet támogatunk. Ez egy pici és nem annyira vidám hely, ahol a tekkenősök medencékben élnek méret és típus szerint szortírozva. Mivel a nagytestű tengeri teknősök a turizmus, a fényszennyezés és az óceánok szennyezettsége plusz a műanyagszemét miatt veszélyeztetettek, szükség van az ilyen helyekre. Itt a puha homokba elásott tojásokat folyamatosan őrzik, a kikelő teknőcöket pedig segítik eljutni a vízbe. Ezek a teknősök normál körülmények között a parti homokba rakják tojásaikat, amik közül ideális esetben is talán a fele kel ki, de a felsorolt tényezők miatt annyi se. Ráadásul a kistekik egyszámjegyű százaléka éri meg a felnőttkort. Hogy ne pusztuljanak ki, szükség van olyan helyekre, ahol nagyobb biztonságban vannak, mint egy random homokos tengerparton. (igen, teknősmániás vagyok, és vállalom. Imádnivalóak és aggasztó, hogy a nyugati világban mennyire nem törődünk az életstílusunk következményeivel.)

Aznap este szörfözés után bementük Galle-ba. Galle a délnyugati part fontos városa, elég impresszív történelmi városmaggal, ami – ha jól emlékszem – egy portugálok által emelt erőd falai közt fekszik. A régi, kolonizáció idején épült házakat felújították, gyönyörű, hangulatos hotelek, boltok, éttermek és középületek sorfala alkotja a kis utcákat. Elsőre megállapítottuk, hogy ez a hely visszamenős. Nagyon jó hangulata volt. Vacsoráztunk, andalogtunk, az egész lehetett volna egy mediterrán nyaraláson is.

Az utolsó utáni napunkon (Ákos majd elmagyarázza, hogy is van ez) a reggeli szörfözés után robogót béreltünk, hogy végre a saját közegünkben legyünk kettesben visszamenjünk olyan helyekre, amit jobban meg akartunk volna nézni. Persze belekerült némi logisztika is: Ákos hajat vágatott, ebédeltünk, bevásároltunk. Ezen kívül megnéztük a Weligamai halpiacot, a Galle előtt lévő halpiacot, strandoltunk mégegyet és sétáltunk kicsit Galle-ban. Persze eláztunk, a bukósisakok ótvarok voltak, a robogó nyerge tűzforró, de nagyon élveztük így is: kellett már egy kis motorozás 🙂

A szörfről csak röviden írnék: egyrészről jó érzés volt, hogy sem erőnlét, sem állóképesség nem hiányzott hozzá, és hogy ott tudtam folytatni, ahol abbahagytam. Dávid, aki oktatóként jött velünk, nagyon jól elmagyarázott sok mindent, az én fejemben remekül összeállt az eddig töredékes kép. Olyan nagyot nem fejlődtem, de konzisztensebb lett, amit csinálok és azt hiszem, ez a lényeg 🙂 A hullámok lehettek volna jobbak, de így is bőven az értékelhető tartományon belül voltak. A meleg víz és a remek hangulat bőven kárpótolt mindezért.
Srí-Lankának big up, biztosan visszajövünk! És mindenkit bátorítanék rá, hogy egyszer menjen el, akár gyerekekkel is.  (Rengeteg kisgyerekes turistát láttunk.) Bőven megéri a hosszú repülőút, Srí-Lankán egyszerűen minden jó és megvan az endless summer feeling.

 

Következik Ákos tudósítása a szörfözésről, menőségről és életérzésről 😉