Következő állomás: Kuala Lumpur

Következő állomás: Kuala Lumpur

Srí Lankáról a legolcsóbban megközelíthető célpont Kuala Lumpur (továbbiakban KL) volt (~70EUR, nem rossz egy 3,5 órás útért), és mivel egyikünk sem járt még ott, hát ez lett a következő állomás. Érkezéskor kellemesen csalódtunk: _sokkal_ emberibb méretű, mint Bangkok, jól működő tömegközlekedése van, és bravúrosan jó utcai kajáldák vannak. Pl. ez a féle sütögető nagyon dívik, a pálca színe adja a kaja árát. Az ember összeválogatja és megsütik neki.

Ez pedig a számla: fej (csipesz): ez a rendelésszám, tételek (pálcák): ezek meg a fogyasztások, a végösszeget meg kis fejszámolás után egyszerűen bemondják.

A város fő hátránya, hogy a sör relatíve bitang drága, nem itt kell megfojtani a bánatot benne.

A város látványossága Petronas ikertornyok, amik épülésükkor (1998) a világ legmagasabb épületei voltak, ha jól tudom. Szép volt, jó volt, de nem éreztük a lendületet, hogy fel is menjünk. A fém burkolat jól néz ki a lemezszürke éggel:

Közben jó kis monszunesőt kaptunk, amit egy kézműves csokiszaküzletben kellett átvészelni. Szerencsére volt ingyen kóstoló is, sikerült kipróbálni a duriannal (komposztszagú gyümölcs) töltött pralinét – nem vettünk…
Magas épületekből egyébként nem állnak rosszul, nekünk a továbbgondolt Schönherz-kollégium lakópark tetszett:

Az éjszakai látványok közül kiemelném a ködbe burkolt Gombak folyót a Masjid (mecset) Jamek-nél. Nappal se rossz, ahogy végig van spriccelve a folyó, mint egy szökőkút, de ez a diszkóköd mindent visz, itt kék, de folyton változik a színe – LED for president:)

Még egy látványosságnak szavaztunk bizalmat: Batu-caves (barlang). Elvileg magasvasúttal megközelíthető lenne, ha épp nem pótló busz üzemelne egy szakaszon. Viszont legalább átszálláskor találkoztunk a helység kalapácsával, aki nagyon leszarta, hogy mi történik körülötte:

Végül eljutottunk a célhoz, és nem is bántuk meg, mert maga a barlang eképesztően nézhetett ki mielőtt felfedeze magának a vonatkozó egyház és tele nem toszta ízléstelen imahelyekkel és szobrokkal.

Elé meg egy akkora arany(hatású)szobor került, mint egy fúrótorony, de legalább messziről látszik. Meg persze a soksávnyi lépcső.

Természetesen itt is kidől a tuning-bödön néha, itt egy eredmény (felhívnám a figyelmet a Ben Hur-szégyenítő kerékcsavarokra)

Összességében a városban a kaja a legvonzóbb, annyira, hogy ezért érdemes itt megállni. A 4*-os szállodák árazása meglepően barátságos, és ebben már nagyon fasza svédasztalos reggeli van ázsiai stílusban, azaz légy felkészülve rá, hogy csirke curry-t fogsz reggelizni:) Kb mindegy hol eszik az ember, kifejezetten ajánlottak az utaci “kiskoszosok”, sehol nem volt haspara, filéreket fizettünk, és isteni a kaja. Csak ne zavarjon, hogy nem tudod mit rendeltél – de mindegy is, jó lesz:)

Egy információs hiányterület nekem – és igen fontos lenne – hogy adott reptérről hogyan kell a várost (és vica versa) megközelíteni. KL-ben ~60km a város, amit viszont egy gyorsvasút köt össze a reptérrel, amivel fél óra alatt a Sentral-ban (központ) van. Übermodern, tiszta, csendes, egyetlen hátránya – amit megint a saját kárunkon tanultunk meg: hajnal 1 és reggel 5 között nem közlekedik. Így a 8 előtt induló repülőkhöz vissza irányba ne vedd igénybe…
Van viszont egy nagyon jó közösségi szolgáltatás: az UBER-hez hasonló GRAB. Reggel 4-kor 5perc alatt lett sofőrünk, aki 70 maláj pénzért kivitt minket a hoteltől a reptérig (55 volt kettőnknek a gyorsvasút irányonként, plusz még az átszállás). Tehát kb a tömegközlekedéses árral egyezik meg. Szerencsére nálunk Budapesten már nincs UBER, így nem kell ezekkel a hülye lehetőségekkel számolni:)

KL-ből a következő állomás már Indonézia, méghozzá rögtön a Maluku szigetek központja: Ambon. Jakartában csak egy pár óra erejéig tranzitoltunk, el sem hagytuk a repteret. Pontosabban elhagytuk, mert 3 terminál van, amik között egy vasút szállítja az utasokat.
A terminálok bár nagyok, egészen barátságosak, lehet enni-inni (vizet) és vásárolni. Vettük is rögtön SIM kártyát.
A nehezítés, hogy 2 hét alatt már a harmadik pénz értékét kell fejben számolni, ráadásul úgy, hogy a maláj pénzt 66-al kellett szorozni, addig az indonézt 50-nel osztani. És itt is az infláció elleni élharcosok vezetik a nemzeti bankot: a legnagyobb címlet kb 2000Ft-ot ér, lehet mászkálni kövér borítékokkal 🙂

Indonézia hatalmas ország, vagy 17.000 szigettel és kb 300 beszélt nyelvvel. Ebbe kezdünk belekóstolni a következő részben…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.