Nem vagyunk egyformák. Nekem például mániám, hogy minden tervünk sikeres megvalósításának kulcsa a megfelelő előkészítés. És igen, naggyonn szeretek készülődni, ráhangolódni dolgokra. Vannak, akik úgy esnek oda a repülőtérre indulás előtt összehajigált bőrönddel hátizsákkal – én is ilyen voltam. De egy háromhetes afrikai útra így elindulni nem okos. Főleg, hogy régi álmunk volt egy ilyen út: Uganda-Kongó-Ruanda, 3 hét nemzeti parkokban, állatokat cserkészve, többé-kevésbé tábori körülmények között. Mivel túlbonyolítani sem szeretjük a dolgokat, az előkészületek így néztek ki:

• az  indulás elhatározásakor utánanéztnük a szükséges oltásoknak és az átfutási idejüknek
• kb. indulás előtt 3-4 héttel készítettünk egy teendőlistát a wunderlistben. ahogy haladtunk előre, úgy pontosítottuk, időzítettük és osztogattuk szét a teendőket
• indulás előtt 2 héttel készítettünk egy csomagolólistát és az alapján egy beszerzési tervet (google sheet)
• ezzel párhuzamosan gyűjtögettük a szükséges dokumentumokat és nyomtatnivalókat is

Mindezek eredménye az alábbi képeken látható kupac-mátrix, ami jelenleg a nappali felét elfoglalja:

Igen, igen, számokban kifejezve fejenként 3 kupac, összesen 7 m2 és fogalmam sincs hány darab. Elsőre az ember nem is gondolná, hogy mennyiféle holmira lehet szükség egy ilyen úton. A sztenderd Uganda-kit 2 személyre – pakkhoz képest kis nehezítés, hogy beterveztünk egy vulkán-mászást is, ahol az időjárás és egyéb körülmények elég sok plusz cuccot igényelnek. Így is remélem, hogy megússzuk egy feladott poggyásszal és egy kézitáskával fejenként, mivel mindkettőnk elve hogy annyi holmival utazzunk, amit mi magunk tudunk mozgatni.

A képekről fájóan hiányzik az a MILC kamera, amit a múlt héten vettem, de már csak hazatérésünk után fogom tudni elhozni 🙁 És ennél is jobban hiányzik az az egy item, ami pedig – amint az alábbi képen is látható – rendkívül kis helyet foglal, viszont nem sok keresnivalója van Afrikában:

Holnap hajnalban tehát indulunk Entebbébe. Hogy miért pont Uganda és társai, arról Ákos mesél majd nektek. Tartsatok velünk! (És az istenek adják, hogy tényleg legyen netünk 🙂

Kriszti

update: a kamera már nem hiányzik, hála Sophienak, aki valóságos tündérként megmentett minket az utolsó pillanatban attól a borzasztó tehertől, hogy 2 böhöm tükörreflexes géppel koslassunk Afrikában 🙂 Örök hála érte!