Úti gondolatok és státuszjelentés
így van idő az egyebekre. Úton levén az ember sok mindent lát, tapasztal, kérdez – van idő és kapacitás a meló helyett a világ egyéb dolgain gondolkodni.
Az úton levés után jöttek újabb szafarik, mikről legközelebb fogunk beszámolni, addig jöjjenek egy egyebek:
Egy országnak mindig érdekes jellemzője a közlekedés-szállítmányozás. Aki Európára szűkíti az utazásait, annak általában hajmeresztő, amit az ehhez hasonló helyeken lát, de leginkább nem hisz a szemének. Lévén a kevésbé fejlett országokban, nincs annyi szabadidő és kapacitás, hogy bonyolultabbnál bonyolultabb szabályokat hozzanak, az emberek inkább arra fordítják az erőforrásaikat, hogy a felmerülő (szállítási) feladatokat a rendelkezésre álló eszközökkel megoldják. Úgy-ahogy.
Ugandában az afrikai országokhoz képest egészen jó a helyzet útilag, nagyjából. Az ország nagy, van aszfaltos gerincút(rendszer), ami a területek nagy részét könnyen elérhetővé teszi. Azonban ha az ember erről letér, akkor a jobb-rosszabb földutakat váltja a katasztrofális állapotú ex-aszfaltos kráterrengeteg valamint az útépítés. Ez utóbbi úgy néz ki, hogy megépül az út alapja és
mindenféle rétegei, a kopót kivéve. Erre aztán valami sóderszerűségből 100 méterenként húznak keresztbe egy vaskos csíkot, ami majd kiveri a járgányunk kerekét akár frissen, akár letaposottan megyünk rá. Továbbá a borda előtt hosszanti (fék) utána pedig kereszt (huppanás) mélyedések alakulnak ki. Gondolom nem ez lenne az eredeti cél.
Apopó1: A fekvőrendőrnek alapvetően az a célja, hogy az ember ne menjen túl gyorsan adott helyeken. Ennek megfelelően ügyes mérnökök kiszámoltak olyan geometriát, ami tudja azt, hogyha lassan mész át rajta, akkor majdhogynem észre sem veszed, ha gyorsan, akkor pedig kiesik a fogad. Itt Ugandában úgy tűnik, hogy az a cél, hogy teljesen mindegy milyen gyorsan mész garantáltan küldd el az édes anyjába az adott fekvőrendőr kiagyalóját és megalkotóját minden egyes áthajtáskor. A kedvencem az, amikor 4 db olyan követi egymást 20 centire, amit 10 méterről látsz meg, és minden egyes borda kiüti a futóművet.
Apropó2: Afrikában az országoknak van autómárkája. Vannak Mercedes országok, Mitsubishi országok. Uganda Toyota ország. Azaz az autók 90%-a Toyota. Mi egy Land Cruiser-rel utazunk, igencsak szeretjük. Kényelmes, mindenhol elmegy. Mondjuk 24V-os, és az első percben elégette a szivargyújtós töltőmet, shit happens.
Erről jut eszembe, a terepjárósok sokféleképpen szeretik szívatni egymást, az egyik ez:
Ha be akarsz menni a sivatagba, vegyél egy Land Rovert. Ha ki is szeretnél jönni, akkor egy Land Cruisert 🙂
Közlekedés témában még fontos megjegyezni, hogy Indiához hasonlóan itt is a sztender-sztenderd, hogy a kerékpár súlyával megegyező mennyiségű laposvasból hajlítanak egy PI alakot, ami fejjel lefelé lehajtható, ezzel szerelik a kerékpárokat. De hogy ne kopjon az alkatrész, a kerékpárt mindenki az oldalára fektetve tárolja.
A másik dolog a szállítás. Uganda a keresztben-szállítás országa, ők ebben nagyok. Legfőképpen a kismotoron keresztben szállításé.
Fotózni haladó kocsiból nehéz, meg már inkább csak listában gyűjtöm a látottakat:
– Csirkeól
– Ágykeret
– Ajtó tokostól
– Bicikli(!)
– 4m-es betonvas
– Élő malac összekötött lábakkal, itt egy segítő ül a malac mögött, hogy ne essen le az állat.
Külön kategóriák:
– Láda sör, ami leesett – a “gyász” kategóriában szerepel, szerencsére csak 1 üveg tört el, amin áthajtottunk véletlenül
– Alvó ember. Jó, ez hosszában volt, és állt a motor.
Egyébként az itt látott rekord 3 felnőtt és 3 gyerek egyszerre. Egy 100 ccm-s motorról beszélünk.
Mozgó butik:
Nincsen traffipax. Rendőr is elvétve, nagy részük a fővárosban. A közlekedési néhány vakító fehér egyenruhában (hogyan???) nézi a forgalmat, ennyi történik.
A közlekedés és a szállítás mellett fontos dolog még a pénz. Az országban (turizmusban) működik a dollár elfogadás, de erőst preferált a helyi valuta használata, amin csodálkoztunk. ATM inkább csak nagyvárosokban van, és a jó ég tudja, hogy mennyire húznának le a drága bankok, ha használnám. Pénzt váltani a reptéren és a fővárosban gond nélkül lehet, a többi városban olyan afrikai-bankos
lassú-kínlódós, de működik. A bank egyébként elég balkáni: lassú, béna, de érdekes, hogy a papíron az aláírás helyett használhatsz ujjlenyomatot is, ehhez az ügyintéző ablakokban ott is vannak az indigó párnák!
Az élelemes helyiek megtalálták egyébként a megoldást: MOBILE MONEY. A telefonszámok egyben kb. bankszámlaként is üzemelenek, amire az összes ügynöknél (tele van vele a legkisebb falu is) tudsz befizetni, felvenni, és az átutalás egyszerű, még a benzinkúton is fizetnek úgy, hogy átutalnak a benzinkút számára.
Ákos