HogyMitMivan? – Praktikus információk Ugandába, Ruandába, Kongóba (DRC) készülődőknek

HogyMitMivan? – Praktikus információk Ugandába, Ruandába, Kongóba (DRC) készülődőknek

Előrebocsátom, hogy a legtöbb időt Ugandában töltöttük, a legkevesebbet a Kongói Demokratikus Köztársaságban, így az ismereteink mélysége országonként változó, amit majd az adott témánál is jelezni fogok.
Az alábbiak nem szentírás, hanem a mi tapasztalataink 2017 májusából. Sok esetben a döntéseink a saját kockázatvállalási hajlandóságunkat és preferenciáinkat tükrözik – erre is igyekszem kitérni, ahol szükséges. Vagyis nem vakon követendő előírások következnek alább, hanem annak összegzése, hogy mit hogyan csináltunk vagy esetleg hogyan lehetett volna jobban. Sok esetben inkább a dilemmáinkról írok, amire nem találtunk végleges megoldást és mindenkinek magának kell a sajátját megtalálnia.

Előkészítés
Az út előkészítése nem kis munka volt, amiből mindketten kivettük a részünket. Az alapötlet Ákosé volt, aki a DRC és Uganda határán lévő Mt. Stanley csúcs megmászását tervezte februárban, viszont a mászás egy kedves kis vesekő beficcenésével meghíúsult. Ákos 2 mászótársa azonban elment és a mászáson kívül felejthetetlen napokat töltöttek Ugandában. Az ő élménybeszámolójuk indított el minket, ők ajánlották a helyi túraszervező céget is.

Megjegyzés: Az út így a mi viszonylataink között igencsak le volt szervezve előre (én pl jellemzően úgy utazom, hogy megvan az úticél pl. Portugália, meg az utazásra szánt idő, oda-vissza repjegy, esetleg a kritikus szállások hajó/vonat/fesztiváljegyek a többi menetközben alakul). Itt azért a szokott spontaneitás elég bevállalós lett volna. Annyival lehetett volna lazábban beadni, hogy online bérlünk autót és a szállásokat, nemzeti park beépőket, szafarikat, vulkántúrát előre leszervezzük. Most már tudjuk, hogy nem sokat spóroltunk volna pénzben, viszont sok idegünkbe és időnkbe került volna. A legfontosabb különbség azonban az, hogy a vezetőnk, Jasper mindenhol jó kapcsolatokkal rendelkezett és minden nemzeti parkban pontosan tudta, hol fogjuk a legérdekesebb dolgokat látni. Arról nem is beszélve, hogy az állatok viselkedését nem árt jól ismerni, amikor egy elefántokkal és oroszlánokkal teli területre hajt be az autójával az ember. Menetközben találkoztunk egy német párral, akik saját szervezésben csinálták majdnem ugyanazt az útvonaat, mint mi: sokkal kevesebb állatot láttak, és nagyon hamar le is maradtak. A guide helyismerete fontos eleme volt annak, hogy végig stresszmentesen és “élményoptimumon” utazhattunk. Egyszóval megérte túraszervezővel menni.
Sajnos ide kívánkozik az is, hogy míg az ismerőseink, akik ajánlották, maradéktalanul elégedettek voltak a helyi utaztató céggel, nekünk már nem ilyen rózsás a kép. A vízumokra költött plusz pénzünkért kompenzációt kértünk tőle – egyrészt mert ő javasolta a vízum fajtát, amivel utaztunk, másrészt mert a határon lévő helyzetről nem informált előre. Nem kompenzált minket, ráadásul egy elég béna kibúvóval. A másik ügy, hogy szintén az általa adott utasításoknak megfelelően elutaltunk egy összeget az UWA-nak a csimpánz túrára – csakhogy rossz számlaszámot kaptunk tőle. A pénz a mai napig nem került elő és azt az ígéretét, hogy segít az ügy felgöngyölítésében, nem tartotta be. Így sajnos az összkép nem teljesen pozitív. Összefoglalva a dolgot, azt mondanám, hogy mindenképpen érdemes jó nevű helyi utazásszervezőt fogadni – pénzügyileg és az élmény optimalizálása miatt is. Viszont rendesen szőrözősen kell a részletekben megállapodni és nem nagyvonalúbbnak lenni, mint mondjuk itthon a vízvezetékszerelővel egy fürdőszobafelújításnál. ((Én jellemzően iszonyat szőrözős vagyok, de ez egyrészt fárasztó, másrészt idegenben idegen nyelven nehézkesebb is. A tapasztalatom az, hogy ebből érdemes engednem, mert a világ legtöbb táján gyanakvó köcsögnek tűnök 🙂 Itt kevesebbet kellett volna engednünk, bár eléggé kényszerhelyzet volt mindkettő.))

Tehát a szervezett rész az ugandai nemzeti parkokat fedte le, a kongói vulkán mászást és az utána történő transzferünket Kigaliba, Ruanda fővárosába. Ez 15 nap volt. Előtte 3 napot és 3 éjszakát töltöttünk Entebbében és Kampalában, illetve utána még 2 éjszakát Kigaliban. A szállásainkat ezekre a napokra valamint a repjegyeket mi intéztük.
A szervezési feladatok, amik ránk hárultak, nagyjából így néztek ki:
Ákos:

  • repjegy keresés, foglalás
  • szállás keresés, foglalás
  • látnivalók kersése a nem szervezett napokra
  • egyeztetés a szervezővel a programról, szállásokról, mi van az árban, stb.

Kriszti:

  • az elérhető inforációk összegűjtése arról, hogy mire lesz szükségünk (időjárás, helyi jellegzetességek, öltözködés, itt vagy ott beszerezhetetlen cuccok, várható váratlan helyzetek, repülőre felvihető csomagok mennyisége és mérete, vulkántúra speciális felszerelései, etc.)
  • pakolólista összeállítása a fentiek alapján
  • hiányzó elemek beszerzése
  • csomagolás


Pakolás

 A pakolás egy ilyen útra nem triviális. A legjobb fogódzót az elérhető információk összegyűjtése adja, ami adott esetben nem egyszerű feladat. Ezekről az országokról értelmes mélységű magyar nyelvű útikönyv nincs. Ugandáról és Kongóról sikerült angol nyelvű Bradt útikönyveket beszereznünk, amiket melegen tudunk ajánlani: pontosak, aktuálisak, gyakorlatiasak. A netes kutakodás hasznos még, de az információ zöme angolul található meg ott is. A vulkántúrára külön kerestünk és igazán jó leírást nem is találtunk, ezért is igyekeztünk a mi leírásunkat részletesre fogalmazni.
Én szeretek tervezni – amit lehet és érdemes – viszont utálok túl sok időt eltölteni dolgokkal, így egész elfogadható módszertant dolgoztam ki arra, hogy milyen információk érdekesek egy úticéllal kapcsolatban:
– időjárás – különösen ha lakatlan, extrém helyekre mész, fontos tudni, milyen szélsőértékek lehetségesek és általában mire számíts
– helyi szokások, kultúra – nőként különösen érdekes lehet. Egyes helyeken nem fogsz tudni forrónadrágban és csőtopban virítani, vagy mert így sehova nem engednek be, vagy mert fossá csípnek a rovárok, vagy mert másodperceken belül tizenöt válogatottan irritáló udvarlód lesz.
– a területek ellátottsága, ahova mész. Nagyvárosban nem akkora para ha orvoshoz kell menned vagy venned kell valamit. A Kaukázus közepén már az.
-speciális cikkek, amiket nem lehet kapni a célterületen és szükséged lehet rájuk
-speciális cikkek, amik kelleni fognak, de itthon nehezen vagy nem beszerezhetők. Előre kell gondoskodnod róluk.
– helyi ételek italok. Nemcsak mert semmi más nem érdekel ha utazom valahova, hanem jó tudni hogy kell-e alternatív kajával készülni.
– közlekedés tervezett módja. A csomagjaidat úgy kell optimalizálnod, hogy magaddal tudd őket vinni, ahova kell. 
– közműellátás – áram, ivóvíz. Van-e mindenhol? Hol, hogyan és mikor van? Milyen szabványú dugaljak vannak? Nem mindegy. A vízről bővebben szóltunk már itt és fogunk lejjebb is.
– pontos programod. Túrázáshoz, sportoláshoz, motorozáshoz például kellenek extra cuccok. 
– fotózás/videózás. A fotós vagy videós felszerelést a várható viszonyokhoz kell összeállítani. Szafarira pl. hasznos egy komoly teleobjektív, meg egy mászáshoz is viselhető fotóstáska. Motorostúrára kisebb gépet érdemes vinni.

Megvizsgálva minden összeszedett információt, amellett döntöttünk hogy fejenként egy 30 l-es hátizsák lesz a kézipoggyász majd a túra során a napi cuccokat tartalmazó táskánk, 2 db 85l-es nagy műanyagponyva anyagú utazótáska lett a feladott poggyász a minden mással és a vulkántúrára szánt extra holmi utazott egy 50l-es túrahátizsákban előbb a repülő gyomrában aztán a hordárunkon. Ezek mindegyikét meg bírtuk mozdítani magunk és alkalmasak voltak a terepjáróból való naponta ki- bepakolásra.
A tartalmukról nem fogok most pontos listát adni, akit érdekel, megvan elmentve excelben, szívesen elküldöm 🙂 A lényeg, hogy meleg párás időben való szafarizásra optimalizáltuk a ruhánkat, illetve arra, hogy az úton 2-3x fogunk mosatni. Így többnyire technikai cuccokat pakoltunk be, rövidujjú-túranadrág-zokni-túracipő kombó volt a legjellemzőbb.
Volt néhány extra elem, amit kifejezetten erre az útra szereztünk be: szúnyogriasztóval impregnált szúnyogháló, extra magas DEET tartalmú szúnyogrisaztó spray (erről a témról bővebben is írok lejjebb), egy olcsó netbook a blogoláshoz, egy teleobjektív, egy fotóstáska, amibe a gép a teleobival befér és vállra/derékra csatolva hordható túrázáskor is, nekem egy pár túracipő.
Amit kár volt elvinni:
fotóállvány, softshell, 2 guriga WC papír, 3 db kézfertőtlenítő és 2 csomag nedves törlőkendő – összesen 3x kellett méltatlan helyen ürítkeznem/nünk 🙂
Amúgy a csomagok 95%-ban jól voltak összeállítva és hasznosak voltak, ami azért elég jó arány 🙂

Oltások
Egzotikus úticél esetében szerintem ez a nulladik kérdés: milyen oltások szükségesek? A leginkább azért fontos ez, mert több olyan oltás is van, amiknek akár 1-2 hónap átfutási ideje van mire védettséget adnak. Tehát jó időben foglalkozni kell vele. Nemzetközi oltóközpontot neten könnyen találni, az árak meg nagyjából egyformák. Adott esetben ez sem kis tétel, főleg, ha először mész ilyen helyre.

Egyéb egészségügyi kockázatok és előkészületek
Az útipatika összeállítása kardinális kérdés. Európában utazgatva én ellinkeltem ezt mindig – könnyű nekem, nagyon ritkán szedek gyógyszert. Afrikában vagy Ázsiában azért nem vagyok ennyire laza 🙂
Az útikönyvek és a net is pontos információkkal szolgál arról hogy milyen gyógyszereket érdemes magunkkal vinni, ebbe itt nem is mennék bele nagyon. (Akinek kell a listánk, írjon rám és elküldöm, mi mit vittünk.)
Ami lényeges adalék a részemről, az 2 téma: a fosás gyomorrontás és a malária. Gyomorrontás ellen a következő módszert alkalmazzuk sikerrel: indulás előtt 2-3 hét intezív probiotikum kúra, illetve az út teljes ideje alatt szedünk probiotikumot, mintha antibiotikum kezeléshez szednénk. Eddig működött minden alkalommal, úgy hogy mindketten elég béna emésztésűek vagyunk, viszont jó immunrendszerűek. A töményezés nálam sajnos nem mindig működik, sokszor rá sem bírok gondolni, vagy épp attól leszek rosszul. A másik okosság hogy gyanús helyen gyanús dolgot ne együnk. Ezzel hadilábon állok, mert mindent meg kell kóstolni de eddig az utcai árusokat a nagyon zs-kategóriás országokban elkerültem inkább.
A másik legkomolyabb dilemmánk a malária volt. Mindketten rendkívül népszerűek vagyunk a szúnyogok körében. Viszont malária ellen nincs oltás, a védekezés alapvetően 2 féle gyógyszerrel történhet, de szívünknek egyik sem kedves. Az elsőnek a mellékhatásai durvák és indulás előtt már jóval el kell kezdeni szedni, hogy hasson. A másik nem sokkal enyhébb antibiotikum, kevesebb mellékhatással, rövidebb ideig kell szedni, viszont igen drága (kettőnknek bő 50 ezer HUF lett volna erre az útra). Mondhatjuk persze, hogy az egészségünk miatt minden pénz megéri, de ez nem ilyen egyszerű. Az egyik dolog, hogy ezek a gyógyszerek nem védenek meg mindenfajta maláriatörzstől és számos más, szúnyogok által terjesztett betegségtől sem. Ellenben erős antibiotikumok, amiket minden nap szedni kell. Az én gyomrom ezt itthon is nagyon rosszul tolerálja, nem vágytam Afrikában 3 hétig rosszul leni egy utazáson. A szúnyogok ellen amúgy is kellett védekeznünk, így mi inkább annak a komolyan vételét választottuk. (Az impregnált szúnyogháló és a magas hatóanyagtartalmú szúnyogriasztó spray beszerzése megoldható itthon is, bár nem olcsóak.) Persze pár csípést bekaptunk így is, amik lehettek volna akár fertőzőek is. Ennek az esélyét próbáltuk a rendelkezésünkre álló információk alapján mérlegelni és úgy döntöttünk, hogy inkább ez. A malária, ha elkaptad, de időben felismerik és kezelni kezdik, akkor gyógyszeres kezeléssel gyógyítható. Elgondolkoztunk azon is, hogy a maláriával fertőzött területeken igen sokan élnek, európaiak is, akár évekig. Csak nem szed mindenki állandóan drága gyógyszert. És hát persze hogy nem. Jasper azt  mesélte hogy bár ő egy esőerdős részen nőtt fel Ugandában, életében 34 év alatt egyszer volt maláriás, ami nem volt jó, de rutinszerűen meggyógyították. Szerinte normális immunrendszerű embernek, akinek van hozzáférése egészségügyi ellátáshoz nem kell a malária miatt kétségbe esnie.
Hangsúlyozom, hogy mi így döntöttünk, ezzel vállalva kockázatot, és mostanára letelt a lappangási idő, így kijelenthetjük hogy megúsztuk. (Az európaiak, akikkel erről beszéltünk, kivétel nélkül szedtek valamilyen gyógyszert.) A kérdés eldöntését mindenkinek magának kell végigrágni. Sokszor én is tépelődtem rajta, hogy mennyire volt ez okos, meg azért az állandó beöltözés és szúnyogirtózás sem kényelmes. A tanácsom az, hogy ha malária fertőzött területre mentek, előtte alaposan tájékozódjatok, ne csak az itthon, de a célországban elérhető javaslatokból és csak ezután döntsetek. Kinek-kinek az egészségügyi állapotára való tekintettel óvatosabbnak kellhet lennie, érdemes a kezelőorvos tanácsát is kikérni. És persze a malária sem egyféle, országonként, évszakonként is változik, ezért az aktuális információkat érdemes figyelembe venni. Az oltóközpontokban amúgy jól felkészültek és képben vannak az egyes távoli országok aktuális kockázatait illetően, érdemes ott tájékozódni.

Víz
Az emberi test alapvető jólléte nagymértékben múlik azon, hogy mennyire hidratált. Én sok vizet iszom és hamar észreveszem, mennyivel rosszabbul vagyok, ha elfelejtettem vizet inni. Emiatt állati fontos, hogy mindig legyen elegendő iható víz a közelemben, ha utazunk. Az emésztési problémák elkerülésére is hasznos. Igen ám, de a harmadik világbeli helyek legnagyobb problémája az iható vízhez való hozzáférés. Európai szemmel nem is értjük, amíg meg nem tapasztaljuk, mekkora életminőségbeli különbséget okoz az, hogy a víz nem a csapból folyik, sőt a legtöbbek számára csak komoly áron érhető el és még az sem biztos, hogy iható, hogy nem szennyezett. Az utazók annyival könnyebben vannak ilyen helyeken, hogy megengedhetik maguknak a palackozott vizet. Ugandában egy 1,5 literes palack kb. 150 HUF, ami azért nem kevés. Távoli országokban, lakott területeken keresztül utazva az igazán biztonságos a palackozott víz, amin sértetlen a védőfólia. Ez viszont ilyen úton nem kis tétel, például kettőnknek több tízezer forintra jött ki tavaly a Himalájában. Arról nem beszélve, hogy érdemes előre betárazni belőle, ahol lehet.
A víz-dilemma feloldása még várat magára: nagyon zavar ugyanis a műanyagszemét és a cipekedés, ami a palackozott vízzel jár. A kapható vízszűrős kulacsokat ennyire élesben nem merjük bevállalni, a vegyszeres víztisztítás pedig nem minden körülmény között egyszerű. Kicsit nyugodtabb lennék az alternatív módszerek felől, ha elhagyatott helyeken hegyi patakok vizére kellene alkalmaznom, semmint zsúfolt afrikai települések közötti kutaknál. Ti hogy tisztítatok vizet ha ilyen helyekre utaztok?

Étel
A gasztronómiáról részletesen írtam itt. Röviden annyit mondanék, hogy ha nem vagy ételérzékeny és nagyon finnyás, akkor fogsz találni fogadra valót. Akik viszont idegenben nem merik a helyi dolgokat megkóstolni, a hamburger-pizza-bécsiszelet háromszög biztonsága helyett meglepő megoldásokra számíthatnak. Ezeken a helyeken a nem helyi konyhák közül csak az indiai az, ami. Viszont a helyi konyhák barátságos alapanyagokkal és számunkra is ismerős elkészítési módokkal dolgoznak. Mivel a helyiek és a turisták által látogatott kajáldák jól elkülönülnek, egyszerűen annyit kell tenned hogy követed az útikönyvek ajánlásait/ott eszel, ahol fehéreket látsz a teraszon/étteremben. Ha biztosra akarsz menni vagy nem akarsz a nagy melegben óriás adagokat enni, érdemes mangót/avokádó venni az úszéli árusoktól, ott venni kekszet/snacket vagy vinni magaddal itthonról.

Vízum
Háhá, ez fogós téma 🙂  Jelenleg mindenhova van egyszeri belépésre jogosító vízum, amit a határon meg lehet venni, illetve a Kelet-Afrikai turistavízum, ami elvben többszöri belépésre jogosít Uganda-Ruanda-Kenyában, de mint láttuk, nem mindig. Ez utóbbit választottuk, a túraszervező tanácsára és a többszöri belépések miatt. Ebből lehetett online előre igényelni, nekem sikerült, Ákosnak nem 🙂 Viszont a reptéren is megadják, talán még rövidebb idő alatt. Ha ez utóbbit választod, bizonyos iratokkal, fotóval, stb. kell készülnöd előre. Itt is azt a tanácsot tudom adni, hogy érdemes jóelőre tájékozódni az adott országokkal kapcsolatban. Magyarországon ha jól tudom, egyiküknek sincs nagykövetsége, a legközelebbi ugandai és kongói demokratikus köztársasági konzulátus Bécsben van, Ruandáé Bonnban. A neten elég vízuminformációt találtunk, így a konzulátusokkal nem volt dolgunk.

Pénz
A dollár a legtöbb helyen jó alap, de valamennyi helyi valutát mindenhol kell tartani. Helyben fogsz tudni pénzt váltani, de érdemes az árfolyamokról előzetesen képbe kerülnöd, hogy ne vágjanak át. Viccesen paradox módon Ugandában a legmacerásabb a bankban történő pénzváltás volt. Az jobban működött, hogy Jasper egy boltban megkérdezte mennyiért váltanak és ha tetszett az árfolyam, ott váltottunk is. Ugyanez ment Ruandában is. Kongóban az utcán rohamoztak meg minket a pénzváltók, és az is működött. Az ugandai pénz durván számítva egytizedét éri a forintnak (2017. május!) jellemzően papír, 1000-estől megy felfelé, így felkészülhetsz arra, hogy nagy bankjegykötegekkel fogsz mászkálni. Nekem szokatlan volt. Ruandában és Kongóban alig használtunk kp-t de arra emlékszem, hogy az árfolyamok eléggé másak voltak mint Ugandában. Indulás előtt mindenképp tájékozódj az aktuális árfolyamokról. A bankkártya csak a nagyvárosokban megoldás, de nincs sok ATM, és az se mindegy, milyen típusú kártyád van, így érdemes a készpénzhasználatra berendezkedni. Különösen, ha nemzeti parkokba vagy egyéb távoli helyekre utazol. A bankjegyek szépek, egzotikus állatokat ábrázoló rajzokkal, ha valaki gyűjti az ilyesmit, itt érdemes.

Borravaló
Borravalót mindenhol szokás adni, annak mértékéhez igazodva, hogy mennyire tetszett a szolgáltatás. Nyilván a szolgáltatás alapárát is illik figyelembe venni. El talán nem várják, de a szolgáltatások általában racionálisan vannak árazva és szinte minden guide, pincér, hordár és taxis, akivel csak találkoztunk, lelkesen és jól végezte a munkáját, valószínűleg gombokért. Én itthon szigorú vagyok a borravaló-kérdésben, de mindhárom országban a legtöbb szituációban nyugodt szívvel adtunk. Többnyire a szolgáltatás értékének 10%-a körüli összeget, annál többet csak a különlegesen lelkes emberkéknek.

Részünkről ennyit szerettünk volna megosztani az ugandai utunkról. Ha a fentiek és a bejegyzések elolvasása után bárkinek kérdései vannak, netán komolyan készül Ugandába, írjon nekünk.
Mi már másfelé kacsintgatunk: a napokban egy újabb kalandra indulunk Ázsiába, tartsatok oda is velünk!

Kriszti

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.