Újra koslatunk! Hogy ezúttal hol? A távol-keleten, egész pontosan Délnyugat-Ázsiában: Sri-Lankán, Indonéziában, Malajziában és Thaiföldön.
Hadd kezdjem az elejéről. Pár barátunknak már meséltük, hogy régebb óta vágytunk egy jó hónapos utazásra, amit nem tervezünk túl és valami egzotikus, meleg helyen történik. Én szerettem volna szörfözni meleg tengerben. Ákos búvárkodni vágyott jó sok év kihagyás után. Tekintettel az úticélokra és a paraméterekre ezt az utazást én kvázinászútnak kereszteltem 🙂 Aztán decemberben viszonylag rövid idő alatt úgy alakultak a dolgaink, hogy február eleji indulással mindez lehetségessé vált, pontosabban úgy éreztük: most, vagy soha.
Eleve nem volt triviális, hogy kevesebb, mint 2 hónap alatt mennyire lehet felkészülni egy másfél hónapos csavargásra (elárulom: nem nagyon :)). (Többek között összeházasodni sem volt időnk;)) Az útiterv elég vázlatos lett: elmegyünk Sri-Lankára, néhány nap bóklászás után csatlakozunk a BTS épp itt szörföző csapatához, tőlük elbúcsúzunk 6 nap után és továbbindulunk Kuala Lumpurba. Onnan valószínűleg (egyelőre eddig van repülőjegyünk, majd meglátjuk merre van jó ajánlat tovább) Indonéziába megyünk – Lombok, Komodó, a Banda-szigetek – Szumátra, Java vannak a célpontok között – majd Indonéziából haza vagy Bangkokon vagy Szingapúron keresztül indulunk, március 15 körül.
Mi azért nehezítésnek megdobtuk az egészet a szokásos év végi hajrával, egy váratlanul jött projektmelóval és egy az indulás elé közvetlenül betervezett sítúrával. Nem kicsit lett sűrű a január, így az alapos felkészülés helyett a szóbajöhető eshetőségekre való kellő felkészülésre helyeztük a hangsúlyt, no meg arra, hogy az otthoni ügyeink egyenesben legyenek.
A fentieknek megfelelően az indulás elég izgalmasra sikeredett: szombaton reggel még a Dolomitokban autóztunk, csodálatos hóesésben és téli tájban, vasárnap egész nap csomagoltunk Szombathelyen a nagyon bújós hangulatban lévő Nyavajával “könnyítve”, hogy aztán este már a bécsi reptéren találjuk magunkat szalmakalapban és különös hangulatban. Bocs Nyavaja, elfelejtettünk megfurminálni (ez egy speci szőrkefe, amivel el lehet távolítani a kihullani készülő macskaszőrt, így a Shrek-ből is ismeretes szőrgombóc-hányás elkerülhető)
A különös hangulat utána is kitartott, ilyen előzmények után nehéz megérkezni. Bécsből egyenest Új-Delhibe repültünk, este 3/4 11-es indulással és ottani idő szerint másnap de. 11-es érkezéssel, ami itthon kb. hajnali 7-nek számít. Onnan rövid átszállással tovább Colombóba, ami Sri-Lanka fővárosa (tudjátok, emiatt repült a Fekete Lovag a szakadékba a Gyaloggalopp-ban…). Délután f5 körül érkeztünk meg a reptérre, ahol a következő programpontokat játszottuk végig kb 1 óra alatt: sim kártya vásárlás egy kissé erőszakos helyi csajtól, belépés az országba, amikoris nem kérték a vízumunkat (kidobtunk 35USD-t az ablakon, vagy már ennyire benne vagyunk a számítógépben??), majd kissé nehezen találtuk meg a poggyászunkat – a mi járatunkhoz egyszerűen nem írták ki, hogy hol kell keresni. A lost&found pultnál persze fejből nyomták, hogy ha Air India járat, akkor 5-ös “belt”, hát ezt mindenki tudja… Végülis ezek az apróságok fejlesztik a kommunikációs készséget, ami pedig hosszú távon az életben maradást. Mindezek után még fel kellett vennünk a bérautót. Na ez is vicces volt. Az összes általam ismeretlen cég rendelkezett pulttal, kivéve a Sixt. Egy taxistól megtudtam, hogy az ott tolongó 200 táblás ember egyike lesz az én barátom, aki majd elvisz a Sixt irodába. Szerencsére ment minden egyszerűen, 20 perc múlva volt autónk.
Ennyi csak, már meg is érkeztünk 🙂 Illetve nem egészen: már csak kb 50-60 km-t kellett vezetni kifelé Colombóból a szállásunkig. Ez nem nagy ügy, ha a) mindenki a jobb oldalon közlekedik b) a kocsi balkormányos c) mindenki értelmezhetően vezet d) az utak elég szélesek e) nem sötétedik. Természetesen az előbbi pontok egyike sem teljesült, így egy kellően idegtépő másfélórás autóút után estünk be a szállásunkra. Felmerülhet a kérdés, hogy ilyenkor hogyan is indul az ember egy colomboi autótelepről el. 2018-ban ez már nagyon egyszerű: otthon a Google maps-ot megkérem, hogy az általam kijelölt terület térkép adatait tölts le, így akár net használat nélkül is tud keresni és navigálni. Beírjuk a kiválasztott szállást és már mondja is, hogy fordulj balra. Azt persze nem mondja, hogy kis ívben, de ha figyelmes az ember, meg élni is akar, akkor így tesz – bal oldali közlekedés, thx Brit birodalom:) A szobánk (the AC room, sir) elfoglalása után gyors túrával vettünk még vizet és banánt, aztán alvás, game over.

Hogy miért volt mégis érdemes ezt a távolságot még első este letudni? A folytatásban elmeséljük.